Arad-Hegyalja a történelmi Magyarország egykor meghatározó szőlőtermő területe volt. A Kárpát-medence egyik legősibb bortermelő vidéke, az alapításáról szóló írásos okirat Szent István király idejéből származik. A borvidék az Erdélyi-középhegység délnyugati nyúlványa, Aradtól 20 kilométerre található kelet felé. Meleg éghajlatú, napsütéses vidék, a vörösboroknak kedvező mikroklímával és talajadottságokkal. A ma is hozzá tartozó települések (délről észak felé haladva): Ópálos, Ménes, Gyorok, Aradkövi, Kovászi, Világos, Magyarád és Pankota.
Hajdanán a kadarkából készült ménesi vörös aszú tette Európa-szerte híressé a régiót. A borvidék legszebb korszakában, a 19. században virágzott a szőlőművelés és a bortermelés Arad- hegyalján. Ehhez az időszakhoz kapcsolódik a kolnák története is.
De mik is azok a kolnák? A kolna a régi elnevezése a ménesi borházaknak, présházaknak. Ezekhez esetenként borospincék is tartoztak. Korabeli térképek szerint először a 18. század végén tűntek fel a hegyekben különböző épületek, amiket kezdetben a távolabb élő szőlőtulajdonosok emeltek, így szüret után a termést nem kellett messzire szállítaniuk, helyben el tudták végezni a feldolgozást. Ezen épületek száma a 19. század elején fokozatosan nőtt, néhány évtized alatt a dűlőutak mentén ezres nagyságrendben sorakoztak a kolnák. A változatos elrendezésű és kinézetű borházak rendszerint téglából és kőből épült nagyobb, több szobás villák voltak, sok esetben verandával kiegészülve. Akadtak persze egyszerűbb kivitelűek is, ahogy a kolnák funkciójukat tekintve sem voltak egységesek. Némelyekben csak a szőlő feldolgozását végezték, majd a bort továbbszállították, akadtak azonban olyanok is, melyeknek alsó szintjén pincét alakítottak ki, alkalmassá téve a bor tárolására is.
A 19. század folyamán a kolnák a szőlőfeldolgozáson és a borkészítésen túl a társasági élet legfontosabb helyszíneivé váltak. A feljegyzések szerint az 1840-es évektől kezdve országszerte híres szüreti mulatságokat tartottak a borvidéken. A forradalom utáni politikai és társadalmi helyzet sokak számára tette vonzóvá a kolnák világát, voltak, akik a városi élet forgataga elől menekülve kerültek a szőlőbe. Az ezt követő közel ötven évben pedig a ménesi és magyarádi szőlőhegyeken virágzott a közösségi élet. A korabeli beszámolók zenés, táncos mulatságokról, kártyázásról, poharazásról és önfeledt együttlétről szólnak. „Milyen fölséges élet volt ez egykor! A magyar vendégszeretet erénye, amelyre a városban rosz idők kezdtek járni, amely az élet lótás-futásai között az utfélre került: a kolnákban híven ápoltatott. Emberek, akiket a városi élet szétválasztott egymástól, ebben a kolnai
társadalomban össze-összekerültek, megismerték egymást, szeretnivalót találtak egymáson és összebarátkoztak.” – olvasható az Aradi Közlöny 1889. október 9-i számában.
Szüreti időszakban bolydult fel leginkább a környék. Valóságos fesztiválok, hetekig tartó vigasságok, bálok, hangversenyek zajlottak olyankor. Vasúton, kocsikkal és gyalogszerrel is özönlöttek a városiak a szőlőhegyekre, amik a szabadságot, jó kedvet, önfeledtséget jelentették számukra. Napközben a szőlőben dolgoztak, esténként pedig az életet és a jó termést ünnepelték.
Az idillnek a filoxéravész az 1880-as években szomorú véget vetett. A szőlő kipusztulásával a szürethez, borhoz kapcsolódó társasági élet is megszűnt. A domboldalak kezdtek elnéptelenedni, a területek elértéktelenedtek, a kolnákat pedig elhanyagolták. A második világháború utáni szocialista berendezkedés és az ezzel járó nagyüzemi termelésre való átállás végképp szertefoszlatta a reményt az eredeti állapotok visszahozására. A kolnákat többnyire lebontották, csupán néhány maradt meg belőlük, ezeket azóta új tulajdonosaik felújítottak, maradványaikból borházakat alakítottak ki.
A kolnák helyi társadalomra gyakorolt hatását és a köréjük szerveződő közösségi élet jelentőségét mi sem bizonyíthatná jobban, mint hogy az Alföld című újság 1889. októberi egyik cikke egyenesen a filoxéra számlájára írja a környékbeli házasságok számának jelentős csökkenését is: „Félő, nagyon félő, hogy a filloxera sok leendő boldogságnak rágta el a gyökerét. A kihalt szőlők tövében elhagyottan álló kolnák nem közvetitenek többé oly ismeretséget, mely a városi élet izoláló korlátai között aligha történt volna meg. Félő, hogy sok-sok olyan szerelmi vallomás nem fog kimondatni, egy holdvilágitotta kolnatornáczon, nyárutói éjszakán – kimondatott volna. Oh, a filloxera veszedelmes bogár! Az a kár, amit gazdaságilag okoz, még csak kiszámitható, de az a baj, ami a társadalmi élet kölcsönösségének, a különféle osztályok összesimulásának és különösen a különböző nemek czélirányos közeledésének rovására, hátrányára történik: ez a baj majdnem kiszámithatatlan.”
Nagy-Székely Bátor
A Borászportál és Vinoport 2020-as cikkíróversenyének győztes írása.
A cikk megjelent a "Winelovers 100 - A 100 legjobb magyar bor 2020" kiadványban.
Balla Géza 2020-ban kiadott KOLNA Selection borai, melyek a cikkben tárgyalt borvidéki hagyományról kapták nevüket, az alábbi linken érhetők el: https://bormesterek.hu/boraszat/balla_geza_boraszat
Elérhetőségeink
Webshop: https://bormesterek.hu/webshop
Kapcsolat: https://bormesterek.hu/kapcsolat
A bormesterek.blog.hu írásai, cikkei és fotói szerzői jogi védelem alá esnek, a felhasználásuk engedélyköteles! Copyright BORMESTEREK.HU. Minden jog fenntartva.